Nehéz lenne pontosan meghatározni, min is ment el a Sunderland elleni bajnoki találkozó. A játékvezetői hármas többször sem volt épp a helyzet magaslatán, ugyanakkor az is tény, hogy a csapat jó 60 percen keresztül rendkívül ötlettelenül és álmosan játszott. Persze azt tudjuk, hogy nincs olyan, hogy mi lett volna, ha… Egy biztos: a két pont elvesztése rendkívül bosszantó.

Nem csak arról van szó, hogy nem nyert a csapat. Ez benne van a fociban, meg az is, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Az Arsenal azonban most már nem az első mérkőzésén mutatja azt, hogy rendkívül álmos formában van. Hogy ennek mi a pontos oka, azt nehéz lenne meghatározni. Lehet a fáradtság, de ez baj, hiszen a szezon vége azért még odébb van. Lehet a nyomás, de ezen a szinten azért ezt tudni kellene kezelni. Ráadásul nem ez volt az első olyan lehetőség, amikor az éllovas Manchestert be tudta volna fogni a londoni alakulat: a Newcastle elleni mérkőzést gyakorlatilag „elszórakozták” a játékosok, más kérdés, hogy a Szarkák nem mindennapi teljesítményt nyújtottak a második félidőben. De kanyarodjunk csak vissza a mai találkozóhoz.

Az első félidő elején látszott a csapaton, hogy támadó szellemben akarnak játszani, de ez volt elmondható a Sunderlandről is, ugyanakkor mindkét gárda félt a kontráktól. Ez azt eredményezte, hogy egyik fél sem mert igazán lépni és letámadni, így az első 45 perc kevés helyzetet és sok unalmat eredményezett. Bendtner több alakalommal is eredményes lehetett volna, de valahogy mindig odaért egy vendég blokkolás.

A második félidőre aztán valamivel elszántabban és bátrabban jött ki a két együttes, ám az eredmény továbbra sem változott, ahogyan a játék képe sem sokat. Próbálkozások voltak, meg labdaszerzésből induló megiramodások, de fortély és fifika nem. Így volt ez egészen a 61. percig, amikor is Chamakh-ot küldte pályára Wenger. A francia játékos egyből megkeverte a védelmet, a hátrapasszából pedig épp hogy csak nem lett gól. A következő helyzet Nasri számlájára írható, aki egy szabadrúgást küldött meg igen nagy erővel, a kapus azonban még éppen jókor ért a bal felső sarokhoz, és ha bravúrral is, de menteni tudott. Maradt így a 0-0, de a játék érezhetően megpezsdült, s ezt Chamakh is bizonyította, amikor két perccel később fejese a felső kapufán csattant. Az Arsenal továbbra is nyomást gyakorolt a vendégekre, ők azonban ki-kitudtak törni, ezzel veszélyeztetve a döntetlen állást. Szczesny sem szégyenkezhet, jó pár bravúrt kellett neki is bemutatnia.

A hajrában többször is eldőlhetett volna a találkozó. Először Arshavin lépett be a tizenhatos területére, őt azonban Bramble két kézzel lökte föl, ám a játékvezetői hármas egyike sem látott szabálytalanságot. 7 perccel később, a 87-ben ismét ő kapott remek kiugratást, a partjelző azonban lest ítélt. A lassítás azonban megmutatta, szó sem volt lesről, mégcsak egyvonalról sem. Így szabályos góltól fosztották meg a csapatot, akiknek aztán már sokkal többre nem is futotta az erejéből. Az utolsó szöglet és 4 perc hosszabbítás után lefújták a találkozót, így 1 ponttal gazdagodva ismét faragott hátrányából az Arsenal a Manchester ellen. Bár az elképzelés egyáltalán nem ez volt.